A hallójárat-gyulladás nagyon gyakori fül-orr-gégészeti probléma. A külső hallójárat viszonylag szűk és mély, a középfültől a dobhártya határolja el.

Oka:

-tartós nedvesség, illetve a vakarás és tisztogatás során okozott apró sérülések

-gyulladást okozhat a nem megfelelően tisztán tartott hallójárati hallókészülék és a füldugó is

Tünetei:

• enyhe stádiumában a hallójáratban viszkető és enyhén feszítő érzés tapasztalható. Minimális váladékozás is jelentkezik, valamint enyhe duzzanat és vérbőség is kialakul.
• közepes stádiumban már erősödik a viszketés és a fájdalom. Emellett sárgásfehér, törmelékes váladék távozik a fülből, és halláspanasz is jelentkezik. Mindemellett megduzzad a hallójárat, és mindez teltségérzéssel párosul.

Súlyos stádiumban még erősebbé válik a fájdalom, ami az állkapocs ízületbe és a nyakba sugárzik. Továbbá láz, váladékozás és érzékenység jelentkezik, és a duzzanat átterjed a hallójárat-bemenetre. Mindez jelentős hallás panasszal is párosul, emellett a fülkagyló alatt vagy előtt tapinthatóvá válik a megnagyobbodott nyirokcsomó. Ráadásul szövődmény kialakulása esetén a gyulladás átterjedhet a külső fülre és környékére. 

Hogyan lehet megelőzni?

A legfontosabb a fül szárazon tartása. Zuhanyzás, illetve úszás után érdemes a fejet oldalra dönteni, és száraz törölközővel felitatni a nedvességet.

Továbbá javasolt kerülni a fültisztító pálcika használatát. 

Amennyiben gyakran visszatér a hallójárat-gyulladás, érdemes tisztázni a fülész szakorvossal a cukorbetegség esetleges lehetőségét, rossz szokás meglétét. 

Kezelés:

-egyik legfontosabb lépése a fájdalomcsillapítás (nem szteroid gyulladáscsökkentő)

-Fontos, hogy hallójárat-gyulladás esetén nem szabad melegíteni a fület.

- enyhébb esetekben helyileg ható készítmény például antibiotikum-tartalmú vagy antimikotikus fülcsepp 

-súlyosabb esetben hallójárati gyógyszeres csík vagy szájon keresztül alkalmazott antibiotikummal való kiegészítés

Egyik leggyakoribb fülészeti betegség. 

Oka általában bakteriális fertőzés.

Tünetei lehetnek:

• a láz, 
• az elesettség, 
• étvágytalanság, 
• a fül nyomásérzékenysége, 
• Gyermekek esetében étvágytalanság, bágyadtság. Később kialakulhat magas láz, gennyes fülfolyás, erős fájdalom.
• tompult hallás

A középfülgyulladás kezelésénél csecsemő esetében fontos a rendszeres orrszívás, nagyobb gyermeknél a helyes orrtoilett, szükség esetén orrcsepp használata (nyálkahártya lohasztó orrcsepp).

Az előrehaladott gyulladásnál szükséges lehet a dobhártya felszúrása és a középfülben összegyűlt váladék leszívása, manapság a korszerű antibiotikumok idején egyre ritkábban kerül erre sor.

Fülfájós gyereknél vizsgálatra érkezés előtt fájdalomcsillapítót be lehet adni, a fizikai vizsgálat során úgyis kiderül a probléma, nem befolyásolja a diagnózis megállapítását.

Típusai:

1. Érzékszervi-idegi halláskárosodás:

Aakkor következik be, amikor a belső fül (cochlea) vagy a hallóideg károsodott vagy nem működik megfelelően. Az érzékszervi-idegi hallásvesztéstől szenvedők számára a hangok nemcsak halkabbak, hanem különösen zajos környezetben, nehezebben érthetőek is.

A leggyakoribb kiváltó okok a következők:

• Veleszületett halláskárosodás:
• öregedés
• nagy zajnak való kitettség
• Fejsérülés
• genetikai ok
• Ménière-féle betegség
• gyógyszer-mellékhatások.

A kezelési lehetőségek a következők:

• Hallókészülékek
• implantátum

1. Magas frekvenciájú hallásvesztés

A magas frekvenciájú hallásvesztés az érzékszervi-idegi hallásvesztés egyik fajtája, amelynél a beteg lehet, hogy hallja az alacsonyabb frekvenciatartományú hangokat, de a magas frekvenciájúakat, mint például a madárcsicsergést, nem.

• Egyoldali siketség (SSD)

Az érzékszervi-idegi hallásvesztés az egyik vagy mindkét fület érintheti. Amikor csak egyik fülben lép fel, egyoldali hallásvesztésről vagy egyoldali siketségről beszélünk. Ilyen esetben nincs vagy nagyon kismértékű a hallás az egyik fülben, míg a másik fül hallása normális.

• vezetéses halláscsökkenéssel

Vezetéses halláscsökkenés akkor következik be, ha a külső fül vagy a középfül sérült működése miatt a hangrezgések nem jutnak be a belső fülbe, a cochleába. Az ilyen típusú hallásvesztés esetében a  hallássérült személy úgy érzi, hogy eldugult a füle, és a beszédet tompán érzékeli, különösen nagy háttérzajban.

A leggyakoribb kiváltó okok a következők:

• születési rendellenesség, például  microtia és atresia
• különféle szindrómák, például  Down-, Goldenhar- és Treacher Collins-szindróma
• krónikus mastoiditis vagy középfülgyulladás
• bőrkinövés vagy ciszta (cholesteatoma)
• fülfolyás
• krónikus fülgyulladás
• korábbi fülműtét
• jóindulatú daganatok.

A kezelési lehetőségek a következők:

• gyógyszeres kezelés;
• Sebészet
• Hallókészülékek
• Implantátumok

• kevert típusú halláscsökkenéssel

A kevert típusú hallásvesztés a vezetéses és az érzékszervi-idegi hallásvesztés kombinációja. Ez azt jelenti, hogy  mind a külső, a közép- és a belső fül is sérült lehet.

Hírtelen bekövetkező idegi halláscsökkenés 

Az érintettek minden nyilvánvaló külső ok nélkül, hirtelen fellépő halláscsökkenéstől szenvednek.
A tünetek gyakran csak az egyik fülön jelentkeznek, és nem járnak fájdalommal. A hallásveszteség lehet olyan csekély mértékű, hogy az érintett észre sem veszi. De akár olyan nagyfokú is lehet, hogy teljes siketséget eredményez. Az akut hallásveszteség bárkinél felléphet.

Mi okozhatja?

- pontos oka még nem ismert

-a probléma hátterében a belső fül hajszálereinek vérellátási zavara illetve gyulladás állhat

Diagnózis:

-fizikai vizsgálat, hangvilla vizsgálat

-hallásmérés

-szükség lehet képalkotó vizsgálatra (CT, MRI)

Kezelés:

-infúziós kezelés (szteroid illetve keringésjavító)

-intratympanalis szteroid

Milyenek a kilátások a javulásra?

Az említett terápiás formák segítségével végzett kezelés révén jó eredményeket lehet elérni, a hallóképesség pedig a legtöbb esetben szinte maradéktalanul helyreállítható. 

Az érintettek mintegy 10–20 százalékánál azonban visszamarad valamilyen fokú halláscsökkenés. Ebben az esetben a zavar hallókészülék segítségével ellensúlyozható.

A szédülés lehet a belső fül gyulladásának tünete. Időszakos tüneteket, a szédülésen kívül fülcsengést, esetleg átmeneti hallásvesztést okozhat a Meniére-betegség, ami szintén a belső fület érinti. Ezen kívül egyértelmű okok, például a fejet ért trauma és természetesen további betegségek – így például vestibuláris migrén, a hallóidegen kialakuló jóindulatú daganat, az egyensúlyideg gyulladása vagy súlyosabb neurológiai betegség – is okozhatnak vertigót, ezért a kivizsgálás elengedhetetlen.

- A kivizsgálás során elsősorban nagyon alaposan kikérdezzük a pácienst, hiszen tudnunk kell, melyek a panaszainak fő jellemzői, további tünetek társulnak-e mellé, mióta, milyen gyakran, milyen hosszan jelentkezik, tudja-e valamihez kötni, milyen alapbetegségei vannak, milyen gyógyszereket szed - Ezután sor kerülhet néhány további vizsgálatra, mint például: labor, nyaki gerinc röntgen vagy MR, a nyaki erek doppler vizsgálata,  koponya CT vagy MR.

Leggyakrabban előforduló fül-orr-gégészeti diagnózis. 

Oka:

• Növekedésünk során az orrnyílástól távolabb fekvő csontos és az orrnyíláshoz közeli porcos része eltérő mértékben fejlődik. A csontos és porcos rész találkozásánál gyakori a különböző alakú és mértékű ferdülés.
• Traumás sérülés.

Általában a kisfokú orrsövényferdülés panaszt nem okoz, észrevétlen.

Okozhat orrdugulást, elzárhatja az orrmelléküregek nyílását, náthára, fejfájásra hajlamosíthat. 

A panaszokat okozó orrsövényferdülés kezelése műtéti, melyet felnőtt korban szokás elvégezni, akkor, amikor a csontos és a porcos orrsövény már teljesen kifejlődött, további alak- és méretváltozás már nem várható. Sikeres műtét után az orrlégzés helyreáll, a tünetek megszűnnek.

Az orrpolipok az orrmelléküregekben, néha az orrkagylókon képződő halvány, alapjukról elmozgatható, kocsonyás nyálkahártya-képződmények (jó indulatú, azaz áttétet nem adó daganatok), vizenyős duzzanatok, amelyek általában mindkét orrüregben, gyakran többszörösen fordulnak elő. 

Oka lehet:

• allergiás folyamat
• genetikai háttér

Elzárhatja a levegő útját, megakadályozza a melléküregek szellőzését, előfordul, hogy fejfájást, hosszan fennálló orrfolyást okoz. 

Minden esetben szükséges alaposan kivizsgálni, nagyságát és számát és előfordulási helyeit. Ez a vizsgálat általában képalkotó eljárással történik /MR, CT/. 

A rosszindulatú daganat lehetőségét mindig ki kell zárni.

Tünetei közé tartozhat a melléküregek feszülése, fájdalma, a hátsó garatfali váladékcsorgás érzése, elhúzódó köhögés, aláárkolt szem.

Okozhatja foggyökér betegség is.

A melléküregek nyílásait szabaddá kell tenni, többnyire orrcseppekkel, illetve helyi fül-orr-gégészeti kezeléssel.

A folyamatosan fennálló melléküregi gyulladás fokozza az asztma kialakulásának kockázatát.

Allergiás rhinitis

Kiváltó okai lehetnek: 

• fűfélék, gyomok és fák pollenjei (mogyoró, nyír, éger, kőris, csalán, útifű, parlagfű, gabonafélék stb.);
• por- és lisztatka;
• állati szőr- vagy bőrdarabkák, állati testnedvek;
• penészgombák, gombaspórák;
• szmog vagy gőzök.

Főbb tünetei:

A betegség vezető klinikai triásza, azaz a tipikus tünetegyüttese a vizes orrfolyás, a tüsszögés és az orrdugulás. Ezek mellett jelentkezhet:

• orr-, torok-, szájpad- és szemviszketés;
• szaglásvesztés (anozmia);
• köhögés, krákogás;
• szem könnyezése, duzzanata, kivörösödése
• garatba visszacsorgó váladék;

Keresztreakciók

-Bizonyos élelmiszerek fogyasztása és a pollenek között keresztreakció léphet fel. Például parlagfűérzékeny egyéneknél provokáló élelmiszer a dinnye, a banán, a nyírfapollen-allergiában szenvedőknél az alma, a cseresznye stb.

A diagnózis felállításának része a kórtörténet, a tünetek kikérdezése, illetve a fül-orr-gégészeti vizsgálat, amely során általában orr- és fültükrözést végeznek, megtekintik a garat és a gége képleteit, valamint kitapintják a nyaki nyirokcsomókat. További szükséges vizsgálatok lehetnek:

Allerológiai vizsgálatok: bőrpróbákkal, vérvizsgálattal allergénkutatást végeznek.

A torok hátsó részében elhelyezkedő páros mirigyszerv, a mandula fertőzés okozta gyulladásos megbetegedése. 

A manduláknak kiemelkedő szerepe van a kórokozók elleni védekezésben, a fertőzés tovább terjedésének megakadályozásában, ezért a mandulagyulladás az egyik leggyakoribb megbetegedés a gyermekkorban.

Leggyakrabban baktérium, ritkábban vírusfertőzés következtében alakul ki.

Tünetei:

Heveny mandulagyulladás esetén:

• elesettség, 
• hirtelen kezdődő magas láz, 
• nyelési nehezítettség,
• a fájdalom gyakran a fülbe sugárzik,
• Hurutos gyulladás esetén torokképletek, mandulák pirosak, duzzadtak, 
• Tüszős gyulladás esetén, a mandulákon pontszerű, vagy összefüggő gennyes elváltozás látható, nyomásra a mandulából genny préselhető ki. Bevont nyelv, bűzös lehelet is jellemző lehet. 
• Típusos a megváltozott hang, beszédkor olyan, mintha gombóc lenne a beteg torkában.
• Megnagyobbodott nyaki nyirokcsomók tapinthatóak.

Idült mandulagyulladás esetén:

• A krónikus mandulagyulladás a torokmandulák bakteriális fertőzése, kolonizációja következtében létrejövő, idült állapot. A krónikus mandulagyulladás klinikailag gócként a szervezet gyulladásos folyamatait fenntarthatja. Leggyakrabban foltos hajhullás, visszatérő ízületi gyulladás, bizonyos bőrelváltozások megjelenés szokott szorosabb összefüggést mutatni a mandulák krónikus gyulladásával, ezért érdemes e tekintetben is gondolni rá, számításba venni. 
• szinte állandó enyhe fájdalmat, kaparásérzést okoz,
• esetleg szájszag,
• az állkapocs alatti nyirokcsomók megnagyobbodottak, és nyomásra a mandulából genny préselhető ki.

Kezelése:

• tüneti
• műtét.

- a beteg olyan hallási érzékekről számol be csak az egyik, vagy mindkét fülben, melyek nem hozhatók kapcsolatba külső hangforrással. Ilyen esetekben a páciens lüktető vagy sípoló, susogó, vagy magas hangokat hall, ami pszichésen idegesítő és kimerítő lehet.

Idegi okok: 

Eredhetnek a hallórendszer működési zavaraiból és idegi elemeinek sérüléséből, de lehet okozója az alacsony vérnyomás és a vérszegénység is. Ugyancsak tünete lehet daganatos elváltozásoknak is, melyek a hallópályákat érintik.
Izomeredetű: 

Ebben az esetben a betegek lepkeszárnyverdesésnek és zümmögésnek írják le a hangokat, amit a fülközépizmok rángása okoz.
Ér eredetű: 

Ilyenkor a hangot párhuzamosan észlelik a szívdobbanással. Okozhatják a kitáguló erek fokozott véráramlásai a gyulladt középfül nyálkahártyájában.
A kivizsgálás során:

- a dobhártyát és a hallójáratot vizsgálják, azonban a nyaki erek vizsgálata is rámutathat okokra, mint pl. a vérnyomásproblémák és az érelmeszesedés. A szakorvos javasolhat még MR és nyaki ultrahang vizsgálatot is. 

Az obstruktív alvási apnoe olyan állapot, amely miatt az egyének alvás közben rövid időre leállnak a légzéssel. Ezt a periódust nevezik apnoének. 

Súlyos esetekben az apnoe minden este több százszor előfordulhat, ami megzavarja a személy azon képességét, hogy jó éjszakai alvást kapjon. Ezáltal a személy kevésbé éber napközben, ami balesetekhez vezethet. 

A kezeletlen alvási apnoéban szenvedők hajlamosabbak a gépjármű-balesetekre. A kezeletlen alvási apnoé hajlamosít a magasvérnyomás, szívritmuszavar megjelenésére.

Diagnózisa:

Orvosa megkérdezi, hogy horkol-e, és nem érzi-e magát túlságosan álmosnak a nap folyamán. Kezelőorvosa megvizsgálja Önt, és megkeresi, nincs-e szűkület a szájában és a torokban.

Sok obstruktív alvási apnoéban szenvedő embernek nincs semmilyen problémája az orral, a torokkal és a szájjal. Ezekben az esetekben a diagnózist csak szűrő poligráfiás alvásvizsgálattal lehet megerősíteni, amely során az ember légzési szokásait és alvási szakaszait egész éjszaka figyelemmel kísérik. 

Az otthoni alvásvizsgálatot egy un. poligráfiás készülékkel végezzük. Ezt a készüléket egy éjszakára, az alvás idejére kell felvennie. A készüléket mi biztosítjuk Önnek. A vizsgálatot követő napon Ön visszahozza a készüléket, mely minden adatot eltárolt. A készülékről mi kiolvassuk az adatokat. Az éjszakai vizsgálat során egy kisméretű műszert helyezünk el a mellkason, amelyhez néhány, a testen és a karon viselt érzékelő tartozik. A vizsgálat, egyszerűségéből adódóan nem igényel felügyeletet, ezért a vizsgált személy otthonában egyaránt elvégezhető.

Az obstruktív alvási apnoe kezelése:

-testsúly csökkentés

-műtéti

- sok ember CPAP (folyamatos pozitív légúti nyomás) eszközzel alszik. 

A CPAP eszköz egy maszk, amely a szájra és az orra illeszkedik. Légárammal nyitja meg a légutakat. Ez lehetővé teszi, hogy könnyebben lélegezzen. 

Amennyiben a betegnél középsúlyos vagy súlyos obstruktív alvási apnoe kerül megállapításra a további kivizsgálás és CPAP készülékkel történő ellátás Alvásdiagnosztikai centrumokban, szomnológus által történik. Központi alvási apnoe esetén bármilyen neurológiai vagy szív- és érrendszeri rendellenesség kezelése megszabadulhat a problémától. A CPAP azonban ezekben az esetekben is hasznos lehet.

A fej- és nyaki daganatok számos ráktípust foglalnak magukban, amelyek a szájüregben, garatban (torok), a gégében, az orrüregben, a nyálmirigyekben, pajzsmirigyben, nyaki nyirokcsomókban alakulnak ki. Ezek a daganatok gyakran összefüggenek a dohányzás, az alkoholfogyasztás, valamint bizonyos vírusfertőzésekkel, mint például a humán papillomavírus (HPV), de oka lehet genetikai is. 

Szájüregi rák

Magában foglalja a szájpadlás, az ajkak, a nyelv, az íny, valamint a száj alatti terület daganatos megbetegedéseit. 

Orrüreg- és orr-garatrák

Ritkábban fordul elő. 

Ezek a daganatok az orrjáratokat és a közeli üregeket érinthetik, ami légzési problémákat, orrvérzést, és az arcüregben érzett nyomást okozhat.

Gégerák

A gége (hangszalagokat tartalmazó terület) daganatos megbetegedése. A dohányzás itt is jelentős kockázati tényező, a tünetek között szerepel a hangváltozás, rekedtség, és nehézlégzés. A gégerák korai felismerése kulcsfontosságú, mivel a gége funkciójának megőrzése döntő fontosságú a beszéd és a légzés szempontjából.

Torokrák

A garat (torok) különböző részein alakulhat ki, beleértve a nasopharynxet (az orr mögötti terület), az oropharynxet (a száj mögötti terület, beleértve a mandulákat is), és a hypopharynxet (a nyelőcső felső része). A HPV a legfontosabb kockázati tényező az oropharyngealis rákok esetében, míg a dohányzás és az alkohol továbbra is jelentős kockázatot jelent a többi területen.

Nyálmirigyrák

Ritkák, és változatos tüneteket produkálhatnak, attól függően, hogy melyik mirigy érintett. Tünetek lehetnek például az arc vagy a nyak duzzanata, fájdalom, vagy az arcidegek funkciózavarai, amelyek az arczsibbadáshoz vagy gyengeséghez vezethetnek.

Pajzsmirigyrák

A pajzsmirigy sejtjeiből keletkezik, amely a nyak elülső részén található és felelős a hormonok termeléséért, amelyek szabályozzák a test anyagcseréjét, a testhőmérsékletet, és a szív működését.

A leggyakoribb tünetek közé tartozik:

• Új keletű, nem gyógyuló sebek a szájban
• Torokfájás, amely nem múlik el
• Rekedtség
• Nyelési nehézség
• Fél oldali fül fájdalom
• Tapintható nyirokcsomók a nyakon
• Súlyvesztés

Ezek a tünetek más, kevésbé súlyos betegségekkel is összefüggésben állhatnak, de ha tartósan fennállnak, érdemes orvosi vizsgálatot kérni.

Diagnosztikai módszerek

A diagnózis általában fizikális vizsgálattal, képalkotó eljárásokkal (mint például CT, MRI, vagy PET), valamint biopsziával történik. A biopszia során egy kis szövetmintát vesznek az érintett területről, hogy mikroszkóposan megvizsgálják a rákos sejtek jelenlétét.